2007. július 31., kedd

15:27 - aggasztó

Rám aggatsz minden szart, aztán sírva könyörgöd vissza - súgta oda Orsi.

2007. július 9., hétfő

12:55 - kanyar

az élet csodálatos, gondolta, vett egy kanyart és megindult a szív felé, hogy végre teljesítse a rá mért feladatot - legalábbis akkor így hitte.

2007. június 22., péntek

20:55 - értelmetlen

gondolta, de arra gondolt, hogy az igazság az, hogy a sok váz, amelyet a lopott csontokból építenek, nagymértékben megkönnyíti a megértést, úgyhogy előszerettel ragaszkodnak hozzá az emberek, macsó vagyok, magyar vagyok, zsidó vagyok, asztal vagyok, ügyvezető igazgató vagyok, depressziós vagyok, orsi vagyok, orsi által elképzelt szerelmes vagyok, olyan vagyok, aki, te pedig ez vagy, zombikurva vagy te is, milyen egyszerű, faszszopó geci, hát persze, ezt értem, gondolta, miközben a májnál jobbra fordult és folytatta útját a sűrű sötét semmibe, amikor eszébe jutott, hogy nemrég még egy felhő volt, annak egy kis, nemlétező része, most meg blogot ír, egy ilyet, noha a temetés előtt egy nappal megkapta azt a levelet, amit Orsi még életében, Kínából, azaz Kínába utazása előtt adott fel, amelyben azt írta, hogy szia, megyek el, de jövök majd visza hozzád, ez jólesett, igen, egy cseppnyi szeretet, nem kell több, gondolta, erre megrándult megint a holttest, igen, és én önkéntelenül hátraugrottam, majdnem elestem, igen, éreztem, hogy remeg a gyomrom, fáj a könnycsatornám, ahol megérintettél, te bennlévő-létező szörnyszülött, édesdrágakiscicám.

2007. június 20., szerda

17:55 - töredék

Pokolbéli kísértetek foggatnak,

2007. február 22., csütörtök

12:00 - hiába

A szeme sarkában megült egy esőcsepp, megpihent, várt egy kicsit, gubbasztott, majd hirtelen betuszkolta magát a könnycsatorna szűk bejáratán, és megkezdte útját egy új, ismeretlen világba. Hiába minden esernyő.

2007. február 13., kedd

8:46 - túlsúlyos

Egy jókora, mondhatni túlsúlyos könnycsepp csordult ki lomhán a szeme sarkából. Orsinak. 

2007. január 31., szerda

10:04 - megbillen

Mintha megmozdult volna a márványlap az egyik közeli sírhelyen. A zombiszőke kidugta az ujjait a szabad ég alá. Orsi egy kicsit közelebb lépett, de nem nézett rám. Arcomon patakokban csurgott le a víz, de az esőfüggönyön keresztül is láttam, hogy megbillen a koporsó a ravatalon. Önkéntelenül hátraléptem.

2007. január 24., szerda

9:49 - derék

Derékszögben voltak. Az egyik vízszintbe' a ravatalon, a másik állóba' mellettem. És mindez visszatükröződött egy hatalmas tócsában hatalmas pozitívat adva a jelennek.

2007. január 22., hétfő

12:23 - temet és

A temetésen esett, a sok fekete esernyőtől alig láttam, ahogy leeresztik Orsi koporsóját, csak a mellettem álló lány szikrázó tekintete jelezte, hogy múltam egy szakasza lezárult, egy új pedig elkezdődött, és miközben a lány két melle közti tölcsér mohón nyelte a kis patakokba gyűlt csapadékot, csukott szemhéjam alól egy könnycsepp buggyant ki, mire felém fordult és, mint ahogy később mesélte, Orsi felém nyújtotta fehér zsebkendőjét.

2006. december 14., csütörtök

16:52 - ester

Őszintén szólva, mindegy kivel, mindegy hova, mindegy miért, ha utazom, kizárólag az esernyőmre tudok gondolni. Magammal hoztam-e. Ha nem, búskomorság, valamint a lehetséges drámai következmények latolgatása minden percben. Ha igen, akkor vajon a hotelban hagytam-e. Ha igen, búskomorság, valamint a lehetséges drámai stb. Ha nem, akkor állandóan figyelni, a figyelem legmagasabb csúcsain lenni, hogy ne hagyjam el. Ritkán hagyom el az esernyőimet, de mindig. Előbb-utóbb elhagyom őket. Ilyenkor időt, pénzt nem kímélve próbálom megtalálni, nem ritkán kínos, megalázó jelenetekbe keveredve. Ha magammal hoztam, nem felejtettem a hotelban, és (még) nem is veszítettem el, akkor annak folyamatos mérlegelése, hogy esőre áll-e vagy sem. Ha nem, ha ez egyáltalán elvileg kijelenthető, akkor kísérlet annak az elégedetlenségnek, de legalábbis bizonytalanságnak a megfogalmazására, hogy lehetséges volna, hogy mégiscsak fölöslegesen (?) hoztunk magunkkal ernyőnket ebben a szikrázó napsütésben, oda, hol az elmúlt száz évben háromszor mértek valamiféle csapadékot. De mindezekért bőségesen kárpótol azután, ha a zuhogó esőben bőrig ázva büszkén magam fölé tarthatom azt a többnyire fekete, mindig igen ronda, olcsó, a szél által már többször kifordított, megtört tákolmányt. Vagy tán el sem kellett volna indulni.

2006. augusztus 15., kedd

12:40 - végre

Végre eszembe jutott a kibaszott jelszavam!

2005. szeptember 5., hétfő

16:27

néhány percre sikerült kiszabadulnom a börtöncellámból, hogy írhassak blogom hűséges olvasóinak, hisz már ezer éve nem tájékoztathattam senkit arról, hogy mi van ma velem, mert az Orsi által vezetett nepáli szabadcsapatok fogságába estem július elején és tömlőcbe vetettek és ott tartanaak azóta is, és kínoznak, hogy áruljam el nekik a jelszót, amit nem teszek meg nekik, még ha addig élek is, mert elfelejtettem, de most vissza kell mennem gyorsan a börtönömbe, mert ha Orsi, azaz Hor Shí, ahogy magát nevezteti a nepáli bakákkal, észreveszi, hogy megszöktem, úgy meg fog kínozni, ahogy mindennap szokott, méghozzá azokkal a szörnyű eszközökkel, amelyeket a hülye amerikai háborús filmekben látott, na meg a különböző kelet-német szado-mazo mozikban.

2005. június 28., kedd

14:20

na most nagy baj van, mert a nepáli néphadsereg visszaverte a támadásainkat, és már-már a pekingi utcákat ostromolják, persze Orsi vezetésével, aki tábornokká nevezte ki magát, és élére állt a nepáli szabadságharcnak, és azzal kecsegteti a nepál bakákat, hogy aki megöl egy kínait, vagy mondjuk inkább száz kínait, azt leszopja, mint a pinty, a büdös kurva.

2005. június 1., szerda

12:26

na most, rá kellett jönnöm, hogy nemcsak én keverem össze a kínaiakat egymással, hanem ők is engem a többi nem kínaival, hiszen a múltkor rám köszönt valaki a kínai piacon, ahol épp' venni akartam magamnak egy új esernyőt, hogy jó reggelt, amerikai nagykövet úr, miközben egyértelműen rám nézett, úgyhogy biztos, hogy azt hitte, hogy én ő vagyok, pedig egyáltalán nem, és akkor már, ha úgyis összetévesztettek, gondoltam, gyorsan háborút indítottam Nepál ellen valamilyen ürüggyel, mert ha jól tudom, most ott van Orsi valami konferencián, és arra gondoltam, nem ártana neki egy bomba a fejére, mert még most is fáj, amit velem tett

2005. május 19., csütörtök

12:16

Sikerült végre hozzájutnom egy láncfűrészhez.

2005. május 12., csütörtök

10:30

kicsit unom magam itt, nem mert sok a kínai, hanem mert elegem van belőlük, hazavágyom a Magyarországra, mert csalódtam ezekben is, pénzt akarnak csinálni egy valamikor nemes célért létrehozott, tiszta mozgalomból, az Én Nem Tudom, Mi Van Ma Velem Movimientóból, és mindenféle kütyük kezdtek feltűnedezni a kínai piacokon, például a jelvények okáért, amelyeken az én arcképem képmása látható, amint épp' nézek és nem tudom, mi van ma velem, meg polókat meg egyéb ilyeneket árulnak, és joggal félek, ezek a kínaiak itt Kínábn aszerint fogják majd tudni, hogy mi van ma velük, hogy hány pólót meg jelvényt adtak el aznap, és így önmaga farkába harapnak a pekingiek is, és persze ez az egész mozgalomra kiterjed majd, és az is a bajom, hogy egyszerűen nem tudom megkülönböztetni őket, nap mint nap mindenkinek bemutatkozom, annak is, akit már, mint kiderül utóbb, ismerek, a múltkor például a saját itteni kínai nőmnek bemutatkoztam, aztán hozzám vágott egy hatalmas kínai vázát, amely a fejemen darabokra tört volna, ha nincs nálam szerencsére az ernyőm, amely rá van kötve a kezemre és nem tudom vele elháratani a felém szárnyaló festett vázát a nem tuddom, melyik dinasztia korából, mert mint kiderült, előző nap szakítottunk, mert elolvasta a titkos naplómat és kirúgtam, majd kinyomtam az egyik szemét az ernyőmmel, erre meg másnap kedvesen bemutatkozom neki és el akarom hívni kólázni, így járok mindig, ugyanazokat a köröket futom gyakran ugyanazokkal a nőkkel, úgyhogy jobb, ha hazamegyek

2005. május 5., csütörtök

14:56

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tessék szíves lenni!

2005. április 28., csütörtök

10:15

http://titkarnokdala.freeblog.hu/

2005. április 18., hétfő

13:16

Legyen ön is öngyilkos! Tíz depressziósból kilenc ezt ajánlja.

2005. április 13., szerda

10:23

2005. április 11., hétfő

13:48

Itt Pekingben azért szeretek Kínában lenni, mert a kínaiak olyan nyugodtak, mivel hisznek az újjászületésben, ami engem csak tovább nyomaszt, mert kérdem én, mi van, ha ugyanannak születek újjá, vagy ami még rosszabb, valami egész másnak, teszem azt meg nem értett amatőr színésznek vagy bevásárlóközpontnak, és akkor Orsi mindig a bennem lévő moziba járna az új barátjával és smárolna vele a sötétben, ami nekem fájna, bár már nem fáj, és az a harapásnyom, amit még hónapokkal ezelőtt ejtett rajtam, egy graffiti lesz majd a falamon, amire rápisálnak a veszett kóbor kutyák, pedig nekem nem ezt ígérték, amikor ideküldtek.

2005. április 4., hétfő

12:10

Kedves naplóm, szopjál le, már te is megcsalsz, most olvasom, hogy mit írtál be pénteken, ami baromság, nem tudom, hogyan képzeled, hogy amíg én Pekingben tartózkodom, te írod önmagad, meg hogy Orsi szerinted fiú, micsoda baromságok ezek, azt hiszem, ez nonszensz.

2005. április 1., péntek

13:57

Andika haspók. Orsi geci.

11:37

Or she?

2005. március 31., csütörtök

17:30

...arról meg még be sem számoltam, hogy amikor megérkeztem ide, Pekingbe, a repülőtéren alig akartak beengedni, mert az esernyő, amely rá van kötve a kezemre, állandóan csörgésre késztette a biztonsági kaput, és mondták, hogy vegyem le, én meg mondtam, hogy nem tudom levenni, mert ide van kötve a kezemhez, és részletesen elmeséltem a vámosoknak, hogy miért és hogyan került a kezemre, de hát nem értették, mert kínaiak voltak, a kapu csengője meg berregett kegyetlenül, de aztán mégis beengedtek ebbe a furcsa országba, mert kiderült, hogy az egyik vámos anyukája is tagja az Én nem tudom, mi van ma velem hálózat egyik pekingi sejtjének, és rémlett neki valami, hogy az anyja is állandóan egy ernyővel jár, és amikor látta, hogy Budapestről érkeztem, leesett neki, szólt a többieknek, hogy hagyjanak már békén, nem vagyok veszélyes meg minden, aztán még autogramot is kértek, na de mindegy, erről most nincs érkezésem írni, amúgy szerintem Orsi igazából fiú...

2005. március 29., kedd

18:55

mert szerintem ez annál is inkább felháborító, mert akkor is valami ilyesmit mondott, amikor..., na de hagyjuk a múltat, mert ki a faszt érdekel, csak a seb sajog, amely beleégett...

2005. március 25., péntek

10:24

Ezt írta tegnap nekem Orsi sms-ben, volt hozzá pofája azok után, ami köztünk volt: ونقل تانغ جياشوان أولا رسالة شفوية من الرئيس هو جينتاو . وأبدى تانغ جياشوان أن الصين وفلسطين تربط بينهما الصداقة التقليدية العميقة وعلاقات التعاون الخاصة . وإن رسالة الرئيس هو جينتاو تجسد بشكل تام اهتمام القيادة الصينية بتطوير العلاقات الصينية الفلسطينية في المرحلة الجديدة . كما أن الصين تحرص حرصا بالغا على الصداقة التقليدية بين الصين وفلسطين ، مستعدة لمزيد من تقوية التعاون بين الطرفين في المجالين السياسي والاقتصادي  وغيرهما من مجالات أخرى

2005. március 21., hétfő

16:51

Ma úgy döntöttem, hogy itt maradok, mert Pekingben valahogy jól érzem magam a kínai kollégák körében, azért is nem tudok mostanában annyit írni, mint korábban, mert amióta itt vagyok, állandóan a Barátok köztről kell mesélnem a vendéglátóimnak, folyton azt kérdezik, hogy mi van ma vele, mármint Tildával, meg azt, hogy hogyan lehet bekerülni a sorozatba meg ilyeneket, de hát nem könnyű, mert alig-alig beszélem a kínait még, és különben is elkezdtem egy regényt írni, egy krimit, az lesz a címe, hogy Gyilkosság a mélygarázsban, és arról szól majd, hogy valakit megöl egy gyilkos, aki Julia Robertsre hasonlít, aztán nyomoznak utána, de persze nem ilyen egyszerű a történet, mert később kiderül, hogy a gyilkos nem is hasonlít Julia Robertsre, vagy csak annyira, mint Orsi, akivel találkoztam a minap a kínai piacon, azt mondta, még mindig szeret, de már nem engem, és azért jött Pekingbe, mert itt rengeteg kínai van, érted, rengeteg kínai, rengeteg fogsor, ergo, rengeteg fogorvos, ezt merte nekem mondani azok után, ami történt köztünk, de nem fáj ez már nekem, teljesen lefoglal a pekingi mindennapok sodra, hiszen itt minden egész más, mint otthon, mások az emberek és a táj, például a múltkor elvittek a Tescóba, és az is egészen más, annyi talán a hasonlóság, hogy ott is ki van írva a pénztárnál, hogy ha háromszázan állnak a sorban, akkor új pénztárat nyitnak, itt persze nagyobbak a méretek, minden más, a nyelv is, mert itt kínaiul beszélnek, ezért van az, hogy szerelmi problémáim sincsenek, mert ha valaki mond valamit, nem veszem készpénznek és akkor nincs aztán csalódás, mint volt Orsival, aki így, fogak nélkül is tetszik még, bár iszonyatosan ronda, sőt inkább undorító, el is hánytam magam, amikor találkoztam vele a kínai piacon.

2005. március 18., péntek

10:11

 

2005. március 17., csütörtök

15:37

Engem senki sem szeret. És aki szeret, az se engem. És barátnőm sincs egy se.